Az utóbbi időben egyre több vállalat, például a Blue Origin és a SpaceX, foglalkozik azzal a gondolattal, hogy adattároló központokat hozzanak létre a világűrben. Ennek előnye lehetne, hogy nem használnának fel értékes földi erőforrásokat, mint például a víz, áram és terület.
A földi adatközpontok működéséhez hatalmas mennyiségű villamos energiára és hűtésre van szükség, amelyeket hagyományosan vízzel vagy levegővel oldanak meg. Ezeket a megoldásokat a világűrben teljesen újra kell gondolni, hiszen sem víz, sem levegő nem áll rendelkezésre, így például speciális hűtőrendszereket és napenergiát kellene alkalmazni.
Az űrbeli környezet számos technológiai kihívást jelent: a sugárzás káros hatással lehet a hardverre, például hibákat okozhat a számításokban, amit érzékelni és javítani kell. Továbbá a kommunikáció földi és űrbeli rendszerek között erősen korlátozott, főként a sávszélesség és a késleltetés miatt. Itt felmerül a kérdés, milyen típusú adatok és számítások lennének hatékonyan kezelhetők ilyen környezetben.
A műholdas adatközpontok tervezésekor elkerülhetetlenül számolni kell a napenergia hasznosításával, a pálya kiválasztásával, a hőelvezetés módjával, valamint a nagy költségekkel és azok megtérülésével. Vajon lehetséges mindez úgy, hogy megérje a befektetést, és hosszú távon fenntartható legyen az űrbéli adatközpont?
