A videó betekintést nyújt abba a folyamatba, ahogyan Adam Savage saját építésű R2-D2 droidját kiállították a Smithsonian Air and Space Museum új „Futures in Space” galériájában, Washington D.C.-ben. Adam megosztja az R2-D2-val kapcsolatos élményeit, valamint azt, hogy milyen munka és aprólékosság szükséges a droid elkészítéséhez és szállításához.
Elhangzik, hogy az R2-D2 különböző filmekben használt példányai tisztán, de gyakran igencsak sérülten vagy koszosan jelennek meg, mivel minden egyes droid egyedi részletekkel és jelekkel rendelkezik. Szó esik az eredeti, Kenny Baker által használt filmen szereplő modelltől vett méretekről, a replikák különbözőségéről, valamint a készítés különféle barkácsmegoldásairól, például analóg fényekről és szerelési nehézségekről.
A beszélgetés során előkerül a szállítmányozás nehézsége is: hogyan kellett külön-külön csomagolni a droid alkatrészeit, milyen kisebb sérülések következtek be a szállítás során, és ezek helyreállításáról is szó esik. Ezzel párhuzamosan érdekes felvetésként jelenik meg, hogy a kiállított tárgyak fizikai használata és megjelenési formája hogyan alakítja a róluk kialakított történetet.
Egy rövid részben szó esik a támogató KiwiCo készleteiről is, amelyeket gyermekek próbálnak ki szülői segítséggel; ezek kapcsán előkerülnek tanulási, kézügyességi és felfedezési élmények, valamint a közös alkotás öröme.
Végül a videó néhány gondolatot vet fel a robotika és a filmrekvizítum-készítés múltjáról és jelenéről, a múzeumi műtárgyak inspiráló erejéről, valamint arról, hogy mennyire fontos a kézzel megalkotott tárgyak egyedisége – anélkül, hogy konkrét megoldásokat vagy végső válaszokat adna ezekre a kérdésekre.
