Adam Savage személyes élményein keresztül mesél arról, hogyan alakult ki kapcsolata az ILM modellező kollégáival, és mennyire érzi magát még mindig e szakmához kötődőnek az évek múltán.
Felidézi, milyen intenzív légkör uralkodott régi munkahelyén, ahol kollégái minden oldalát megismerték; ez a nyitottság pedig mély kölcsönös tiszteletet eredményezett. Beszámol saját fejlődéséről, hogy miként vágyott arra, hogy alkotásaiban teljesen szabad kezet kapjon, de mennyire értékes élmény volt más művészek elképzeléseit megvalósítani is, például Tom Sachs műhelyében segédkezve.
Sor kerül a mentorálás és tanácsadás témájára is – Adam elmeséli, mikor fordult át életében a szerep abból, hogy tanácsokat kér, oda, hogy mások őt kérdezik, valamint mesél egy fontos karriertanácsról, amit barátjától kapott.
Az aprólékos mérnöki munkára is kitér: igazi kedvence az Apollo űrruhák rejtett illesztéseinek, például a csukló- és nyakgyűrűk mérnöki megoldásainak precizitása. Rámutat, hogy a tervrajzok és a valóság közti különbség néha éppen az emberi kéz precizitásában rejlik, ami a mérnökök tudásának mélységét mutatja meg.
