Az 1995-ös Acura NSX bemutatja, milyen volt a japán sportautók aranykora a kilencvenes években. Bár nem olyan feltűnő vagy erős, mint korabeli európai riválisai, kiemelkedő vezetési élményt kínál, amely a mai napig különlegesnek számít.
A modell hátteréről is szó esik: a Honda NSX egyedülálló középmotoros kialakításával nemcsak a japán sportautókkal, hanem az európai egzotikus modellekkel is felvette a versenyt. Megjelenésekor olyan legendás típusokkal konkurált, mint a Ferrari 348, Mazda RX-7, Nissan Z vagy a Toyota Supra.
Számos érdekesség kerül elő: például az 1995-ös modell targa teteje, a karosszéria felső részének új színvilága, az ikonikus felnyíló fényszórók, vagy az automatikusan kiemelkedő rádióantenna. Olyan apró megoldások is szóba kerülnek, amelyek a praktikusságot emelik ki, például a többfunkciós csomagtér és a tető tárolásának lehetősége.
Kiemelt téma a megbízhatóság: az autóban több mint 320 000 mérföld van, ami ritkaság ebben a kategóriában – szemben az olasz versenytársak magas fenntartási költségeivel. Részletesen elmagyarázza az NSX belső terének sajátosságait: a „cockpit” hangulatot, a rendhagyó műszereket és kezelőszerveket, valamint az ergonómiára és vezetési élményre irányuló tervezői odafigyelést.
Összehasonlításokat is találunk a Ferrari F355-tel és a Porsche 993 Turbóval, kiemelve az NSX kedvező árát, könnyű használhatóságát, valamint kiváló hangzását és váltóérzetét. Felvetődnek olyan kérdések, mint hogy milyen kompromisszumokat vállal egy sportautógyártó a praktikum és a vezetési élmény érdekében, illetve hogy miben tud egy japán típus többet vagy mást nyújtani az európai egzotikumokhoz képest.
