A Kindergarten 3 újra elhozza a megszokott, bizarr és sötét humorú világát, ahol a tanárok gyógyszereken élnek, a gyerekeket laboratóriumban vizsgálják, miközben egy barbeque-szószba mártott nugget kultusz a háttérben tevékenykedik. A történet nemcsak a megszokott rejtélyekkel, hanem valóságosan abszurd kérdésekkel is foglalkozik: vajon hány gyerek férhet el egyszerre egy hatalmas aligátor, Linda szájában?
Az események középpontjában újra az arctalan főhős áll, aki nap mint nap megpróbálja túlélni az óvodai borzalmakat. Mellette visszatérnek a kedvelt karakterek: Monty, aki már robotlábakon sétál, a hátborzongató gondnok, illetve Nugget, akinek új szenvedélye a radioaktív massza evése lett. A folytatásban új szereplők is csatlakoznak, mint Ms. Lovelet, a drámai tanár, vagy éppen Emmy, az elvetemült kertészlány, és Davy, a főnök fiacskája, aki az egyik központi figurává lép elő.
A játék világában Linda, a szabadon kószáló, óriási aligátor különös funkciót tölt be: nemcsak hogy közlekedési eszközként szolgál az udvar és a titkos labor között, de a történet folyamán egyre valószínűtlenebb mennyiségű óvodást, nyulat és egyéb állatot képes egyszerre a szájában tartani. Érdekes tudományos fejtegetésekkel fűszerezve kerül sor arra, mekkora az átlagos aligátor szájának űrtartalma, mennyi fér bele valójában, és hogy ehhez képest mekkora lehet Linda valós mérete.
A pixelgrafikus világ szándékos aránytalanságai sok fejtörést okoznak, miközben az elhangzó kérdések mind abszurdabb irányba terelik a logikai vizsgálódást: hol húzódnak a határok a játékos fantázia és a fizikai lehetőségek között? Mennyi gyerek, nyúl, sőt még egy guppi juthat át Linda bendőjén keresztül a titkos laborba? Ezek az extrém példák vezetik rá a nézőt, mennyire elrugaszkodhatunk a valóságtól egy-egy kreatív indie játékban, és mit árul el mindez a játéktervezésről.
