Ebben a részletes és humoros áttekintésben a Wii U konzol első éveit vizsgálják meg, bemutatva, hogy a kezdeti izgalmak után miként csökkent az érdeklődés, és hogyan próbált a Nintendo lendületet adni a rendszernek különféle játékokkal, árcsökkentésekkel és új bejelentésekkel.
Az elemzés rávilágít arra, milyen problémák merültek fel a kiegészítők használatával kapcsolatban, például a Wii U Pro Controller támogatottságának hiányában bizonyos címeknél, vagy a visszafelé kompatibilitás korlátaiban. A tartalom hangsúlyozza a Wii-mód körülményességét is.
Izgalmas kérdéseket járnak körül: hogyan próbálták a különböző first-party és third-party fejlesztők megtölteni a platformot minőségi és/vagy exkluzív címekkel, és hogy ezek a próbálkozások mennyire voltak eredményesek, különösen a nagyobb nevek, például a „Rayman Legends” exkluzivitásának elvesztése vagy a kiadók, mint az EA és Ubisoft, lassú visszavonulása fényében.
Kiemelt fókusz kerül a Nintendo kommunikációjára és piacra lépési stratégiájára is, valamint a digitális tartalmak, virtuális konzol és a Nintendo Direct szerepére. Felvetődnek olyan témák, mint a Virtual Console játékok értéke, a Wii U GamePad kihasználtsága, illetve az, hogy egy-egy nagy játék – például a Super Mario 3D World, Pikmin 3 vagy Mario Kart 8 – képes-e megmenteni egy rendszert, ha nincsenek megfelelően támogatva előremutató fejlesztésekkel.
Az összefoglaló rávilágít a Nintendo próbálkozásaira, hogy a termékcsaládot életben tartsa, például exkluzív franchise-okkal, árversennyel, új hardver-kiegészítőkkel vagy digitálisan letölthető játékokkal, miközben végig ott lebeg a kérdés: vajon elegendőek-e ezek ahhoz, hogy ne csak a hardcore Nintendo-rajongók, hanem a szélesebb közönség figyelmét is elnyerjék?
