A Nintendo Wii korszakában a klasszikus NES-érzést visszacsempésző, oldalra fordított Wii Remote sokak kedvence lett. Ezzel a vezérlővel könnyű volt retro játékokat kipróbálni, különösen azokra a NES játékokra gondolva, amelyeket egyszerűen, bővítmények nélkül is lehetett irányítani.
Bár sokan nagyra értékelték egyedisége és sokoldalúsága miatt, a fejlesztők gyakran erőltették a használatát újabb, komplexebb játékokban is – akkor is, ha a vezérlő kialakítása és gombelrendezése nem feltétlenül volt ehhez ideális. Számos cím, mint például a New Super Mario Bros. Wii, Donkey Kong Country Returns vagy Wario Land: Shake It, kifejezetten ezt a beviteli módot preferálta.
Felmerül a kérdés: vajon az egyszerűség és nosztalgia elég-e ahhoz, hogy kompromisszumokat kössünk a kényelem vagy a játékélmény terén? A vezérlő mérete és gombjainak elhelyezése néha kevéssé kényelmes, hosszabb játék alatt kifejezetten zavaró lehet. Különösen, amikor 3D-s játékokat próbálunk vele irányítani, vagy ha gyakran kell váltani különböző tartási pozíciók között.
A mozgásérzékelős funkciók, illetve a gombhiány miatt bizonyos játékok kiegészítő mozdulatokat igényeltek (például „rázást”), ami tovább árnyalja a vezérlő megítélését. Az elemzésben visszatérő téma, hogy a Nintendo néha kizárólagosan erőltette ezt a vezérlési módot – ahelyett, hogy több választható, kényelmesebb lehetőséget kínált volna a játékosoknak.
A szerzőt foglalkoztatja az is, hogy mennyire változott a saját és a közösség véleménye az évek során. A kezdeti rajongás után sokan már inkább alternatív vezérlőket használnának, ha tehetnék, és kérdésessé válik, mennyire volt időtálló kompromisszum az oldalra fordított Wii Remote használata.
