1912-ben egy Lengyelországból származó régiséggyűjtő, Wilfrid Voynich egy régi, elfeledett ládát fedezett fel egy olasz könyvtárban. A kincs között egy kiváló állapotban megőrzött, középkori kézirat lapult, amely csaknem 240 oldalon ábrázol növényeket, csillagokat, embereket és állatokat, miközben teljesen ismeretlen nyelven íródott.
A kézirat szövegét a világ tudósai azóta is lázasan próbálják megfejteni, de ez idáig senkinek sem sikerült. Az írás jellemzői meglepően hasonlítanak egy valódi nyelv statisztikáira, mégis számos bizonyíték szól amellett, hogy szándékosan félrevezető, talán már a középkorban készült hamisítvány lehet.
Újabb kutatások kifinomult matematikai és nyelvészeti elemzésekkel derítették fel: bár a szöveg megfelel bizonyos nyelvi törvényeknek, olyan mintázatok tárulnak fel, amelyeket természetes nyelvben nem találunk. Különös szabályosságok és ismétlődések jelentkeznek a szavakban és betűpárokban, nem mellesleg a képek sem feltétlenül valós növényeket vagy lényeket ábrázolnak.
Felmerül a kérdés, vajon a szerző valóban el akart-e rejteni valami titkot – vagy csak megtéveszteni, megtréfálni másokat? Egyes feltételezések szerint a kötet akár eladásra szánt, hamisított alkímiai kézirat is lehetett, amely a korabeli titokzatos tudomány leple alatt próbált hatást kelteni.
