A
A
  • Angol
  • Magyar
  • 118 perc

A világegyetem határai és a semmi titkai

Hogyan ismerte meg az emberiség az univerzum határait, és mi rejtőzik a valódi „semmi” mögött? A film tudomány- és gondolattörténeti utazásra hív az égi megfigyelésektől a kvantumvilág mélységeiig.

Az univerzum elképzelhetetlenül hatalmas, és benne milliárdnyi csillag és galaxis található – mindez egyetlen porszemhez hasonlítható, ha a Napot a kozmoszban helyezzük el. Mégis, az emberiség a tudomány révén képes volt egyre pontosabb képet alkotni a világegyetem nagyságáról, szerkezetéről és eredetéről.

A történet a régi világképektől indul: először úgy hitték, hogy a Földet egy csillagokból álló, vékony burok veszi körül. A 16. században azonban forradalmian új gondolatok merültek fel: talán a csillagok nem egyetlen héjban, hanem végtelen térben helyezkednek el. Ez megalapozta azokat a kérdéseket, hogy miért sötét az éjszaka, vagy hogy létezik-e valódi „minden” széle.

Később, a csillagászati távcsövek forradalmasították az égbolt tanulmányozását. Feltűntek furcsa ködfoltok, amelyekről sokáig nem lehetett eldönteni, hogy galaxisok vagy a Tejútrendszer részei. Végül, Henrietta Leavitt és Edwin Hubble áttörései rámutattak: galaxisunk csak egy a sok közül, sőt, az univerzum egyre tágul.

A film rávilágít arra is, hogyan alakult ki a ma ismert kozmológiai kép. Matematika, geometria és fizika vívmányai – például Einstein általános relativitáselmélete – egyre közelebb vittek bennünket ahhoz, hogy megértsük a tér és az idő valódi természetét. A tér szerkezete és alakja, valamint az univerzum eredetének kérdése egyre bonyolultabbá vált, miközben az éjszakai sötétséget is sikerült megmagyarázni.

Ugyanakkor felmerül egy másik, mély filozófiai kérdés is: mi a semmi? Lehet-e valóban üres hely, vagy mindig marad valami – akár kvantumfluktuációk – a vákuumban? A történet bemutatja, hogyan sikerült először előállítani vákuumot, majd hogyan jelentek meg ezek a láthatatlan, mégis jelenlévő energia- és részecskejelenségek, amelyek nélkül a mai technológiák – például a villanykörte vagy a televízió – sem léteznének.

A kvantumelmélet és a kozmológia fejlődése oda vezetett, hogy a világmindenséget már nem gondoljuk teljesen üresnek, akár a legkisebb, akár a legnagyobb méretskálán nézzük. A semmi és a minden egymásba fonódó fogalmakká váltak, megnyitva az utat olyan kérdések előtt, mint: mi a világ igazi eredete, és milyen sors vár rá a távoli jövőben?