Az interjúban egy filozófiai és vallási megközelítésen keresztül vizsgálják, miként formálja figyelmünk és gondoskodásunk a világ értelmezését, illetve hogy léteznek-e olyan kauzalitási (ok-okozati) struktúrák, amelyeket nem lehet egyszerűen mérhető, mechanikus kapcsolatokra visszavezetni.
Középpontba kerül a „vertikális kauzalitás” fogalma, amely nemcsak fizikai vagy kémiai hatásokon alapul, hanem identitást, célt és jelentést rendel a dolgokhoz. Az elhangzottak szerint azonosítás, figyelem és az ún. névadás is mindig a jelentőség szűrőjén keresztül történik – nemcsak önkényesen, hanem egy közös természet vagy célok alapján.
A beszélgetés továbbá arra világít rá, hogyan kapcsolható össze a tudományos világképpel a rituálék, történetmesélés, szimbólumok vagy akár a személyes törődés világa. Felmerül a kérdés, hogy miként választjuk szét (vagy egyesítjük) az egységet és a sokféleséget, akár népek, akár élőlények, akár fogalmak szintjén.
A nézők betekintést kapnak abba, miként alakulnak ki kategóriák – például hogyan lesz a különféle növényfajtákból egyszer csak „egy új faj”, vagy miként érezzük szükségét kategóriák (mint a „stranger”) bevezetésének egy közösség szintjén. Érzékeltetik azt is, hogy a modern nyugati gondolkodás eltávolodott a formális okoktól, és ezzel kapcsolatban izgalmas kérdések merülnek fel a világ „újramesélt” vagy „varázslatosabb” megértésére vonatkozóan.
