A videóban a játéktörténelem legrosszabbnak tartott kontrollerjeit vizsgálják meg, különös hangsúlyt fektetve az egyedi vagy éppen túlkomplikált tervezési hibákra. Először a Nintendo 64 kontrollere kerül terítékre, ahol az eltérő formatervezés és a használhatóság közötti kompromisszumokról esik szó. Külön érdekességként felmerül, hogyan befolyásolta a kontroller formája a játékélményt és a játékfejlesztést.
A klasszikus Atari 5200 vezérlő fejezetében a hangsúly a túlzottan bonyolult felépítésre kerül, például a számbillentyűzetre és a karbantartási problémákra. A hibás, könnyen meghibásodó joystick példáján keresztül megtudhatjuk, mennyire fontos a megbízhatóság. Ezzel párhuzamosan szóba kerülnek az olyan iparági trendek, mint a számbillentyűzet integrálása a különféle vezérlőknél.
Az Intellivision, ColecoVision és Atari Jaguar kapcsán további furcsa, gyakran túltervezett vagy kényelmetlen vezérlők bemutatása történik. Felmerül, hogy a funkciógazdagság sokszor inkább hátrány, mint előny, különösen amikor a kezelőszervek bonyolultabbá válnak a szükségesnél.
Az Xbox „Duke”, a Wii U Gamepad vagy épp a Sega Dreamcast kontroller esetében az óriási méret, kényelmetlenség vagy éppen az innovációk félresiklása áll a középpontban. A videóban az is felmerül, hogy időnként a modernizáció helyett a konzervatív dizájn, mint a PlayStation 3 Sixaxis esetén, mennyire válhat hátránnyá.
A lezáró szakaszban szó esik olyan modern hibákról is, mint a Joy-Con drift, valamint a harmadik fél által gyártott Retron 5 kontroller botrányosan gyenge minősége. Az animátor kiemeli: a rosszul sikerült vezérlők története nem csak a rossz tervezésről szól, hanem arról is, mennyit számít a kontrollerek fejlődése a játékélmény szempontjából.
