Az összeállítás tíz olyan videojátékot mutat be a hetvenes évek végétől a kétezres évek elejéig, amelyek a játékostársadalom szerint a legrosszabbak közé tartoznak. Minden epizód különböző platformra kiadott játékokat vesz górcső alá, az Atari 2600-tól kezdve a Nintendo Wii-ig.
Megismerhetjük például, miként vált a Club Drive az Atari Jaguar egyik legismertebb kudarcává, összevetve a korabeli Need for Speeddel is. Szóba kerül a Bubsy 3D, ahol az alkotók nehezen boldogultak a harmadik dimenzió technológiai kihívásaival, és hamar összehasonlításra kerül a műfaj etalonjával, a Super Mario 64-gyel.
Visszatérő motívum a fejlesztők és kiadók felelőssége, amikor egyértelműen befejezetlen vagy rosszul működő játékok kerülnek piacra. Ilyen például a Far Cry Vengeance, amely a Wii-re jelent meg, és gyakorlatilag minden fronton elbukott, legyen szó irányíthatóságról vagy látványról.
Külön érdekesség az oktatási céllal készült Captain Novolin, ahol a szokatlan témaválasztás (cukorbetegség) és a gyenge játékmechanika együtt eredményeznek kiábrándító élményt. Hasonlóan problémásak a Philips CD-i-re készült Zelda-játékok, melyek Nintendo közreműködés nélkül születtek, és mindmáig kínos pontjai a legendás sorozatnak.
Az összeállításban felbukkannak továbbá multicart-botrányok, borzalmas FMV-szeletek, hibás technikai kivitelezések és félresikerült adaptációk; sőt, szóba kerül, hogy egyes játékok miért váltak legendásan rossz hírűvé. A válogatás minden cím esetén rámutat, mik azok a tervezési vagy technikai hibák, amelyek a játékot szinte játszhatatlanná tették.
