Miért jelenik meg újra és újra a vidám csontváz képe a művészettörténetben? Egy különleges ókori mozaik Antiochiából kiindulva felfedezhetjük, hogyan vált a gondtalanul borozó csontváz az élet élvezetének és mulandóságának ikonjává. A mozaik három jelenetet ábrázol: egy lazító csontvázat, egy lakomára siető fiatal férfit, valamint egy titokzatos alakot, akinek jelentése máig vitatott.
Az alkotás központi témája az örömkeresés és életigenlés, amelyet már az ókori görög filozófiai gondolkodás is közvetített, különösen Epikurosz tanításai révén. Az élvezetek, a lakomák és az emberi lét pillanatnyiságának megélése mind visszaköszön a képeken. Az antikvitás idején ezek a motívumok nemcsak mozaikokon, hanem poharakon, dísztárgyakon és sírfeliratokon is feltűntek, figyelmeztetve a szemlélőt a halál elkerülhetetlenségére és az élet értékelésére.
Ugyanakkor a középkor beköszöntével a csontváz mint motívum új jelentéseket kapott. A pestis sújtotta Európában és a vallásos iratokban a táncoló halál figurái újabb mémként jelentek meg: mindegy, hogy gazdag vagy szegény az ember, mindannyiunk végzete közös. A síremléki feliratok, festmények és groteszk figurák kérdéseket vetnek fel a mulandóságról, az önreflexióról és arról, hogyan szembesülünk saját halandóságunkkal.
A történelmi példák mellett a videó kitér arra is, hogyan válik a memento mori gondolatkör évszázadokon átívelő, mégis univerzális mémmé, amely folyamatosan új értelmezést nyer a mindenkori nézők számára. Vajon miért marad népszerű ez a paradox, életigenlő szimbólum a mai napig?
