Amerikában az 1980-as években az AIDS-járvány következtében kialakuló, súlyos egészségügyi és anyagi válság olyan, korábban elképzelhetetlen üzleti lehetőségeket teremtett, mint a viatikális ügyletek. Ezek során végstádiumban lévő betegek életbiztosítási kötvényüket értékesítették, azonnali készpénzhez jutva, míg a befektető a haláleset után kapta meg a biztosítási összeget. A dokumentumfilm alanyaival együtt felfedezhetjük, hogyan vált ez a kétes üzleti modell reményteli lehetőséggé egyesek számára, de nyugtalanság és erkölcsi kérdések forrásává mások számára.
Személyes történeteken keresztül körvonalazódik, hogyan érintette a járvány a melegek és transz közösségek tagjait, milyen mértékű társadalmi kirekesztettséggel és elhanyagoltsággal kellett szembenézniük, és miként igyekeztek kiutat találni az anyagi összeomlás árnyékában. A videó hangsúlyozza az állami és intézményi támogatás hiányát, és azt vizsgálja, hogy az önsegítő kezdeményezések mennyiben voltak képesek enyhíteni a szenvedést.
Felszínre kerül az a kérdés is, hogy mennyire lehet igazságos vagy akár emberséges az a helyzet, amikor egy üzleti vállalkozás kifejezetten egy másik ember korai halálára alapozza a profitot. A befektetők számára a halál az üzleti siker záloga lett, ugyanakkor sok beteg számára a pénz jelentette az utolsó esélyt, hogy méltósággal élhesse le hátralévő napjait. A viatikális üzletek morális dilemmái a mai napig elválaszthatatlanok maradtak a történettől.
A film betekintést nyújt a korai AIDS-ellenes mozgalmak, a közösségi szolidaritás és az önállósodás fellángolásába is, valamint abba, ahogyan a gyógyszeres terápiák későbbi áttörése váratlanul átrendezte a viatikális piacot, és újabb kérdéseket vetett fel a betegek túlélési esélyeiről és lehetőségeiről.
