Az elmúlt időszakban újabb, aggasztó fertőző betegség ütötte fel a fejét: a veszettség. Az Amerikai Egyesült Államokban idén nyáron a CDC jelentése szerint 17%-kal nőtt a veszettséggel kapcsolatos esetek száma az előző évhez képest. Több államban is jelentősen nőtt a veszettség elleni védőoltás beadásának aránya, ami komoly figyelmet keltett mind a szakértők, mind a lakosság körében.
Felmerül a kérdés, hogyan terjedhet újra ilyen gyorsan egy korábban már jól kontrollált betegség. Fontos tényező, hogy bár a kutyák veszettség elleni oltása sok helyen kötelező, más háziállatok és farmállatok esetében ezt már nem mindenhol írják elő. Az amerikai esetet egy mobil állatsimogató idézte elő, ahol négy, túl fiatal gida is érintett lett; egy vadon élő görény behatolása után a fertőzés elterjedt, és majdnem 400 ember kényszerült védőoltásra.
A járvány komolyságát az is növeli, hogy a veszettség sokszor nem tipikus tünetekkel jelentkezik; akár egy apró denevérharapás vagy macskakarmolás is végzetes lehet, ha nem ismerik fel időben. Egy friss tanulmány arra is rámutat, hogy a valós emberi megbetegedések száma lényegesen magasabb lehet az eddig ismertnél – az aluldiagnosztizálás komoly kockázatot jelent.
Milyen szabályozási és társadalmi tényezők járulnak hozzá a mostani helyzethez? Mennyire lehetünk biztosak abban, hogy megtesszük a megfelelő óvintézkedéseket családunk és társállataink védelme érdekében? Érdemes átgondolni, miként változtak a nyilvántartások, a diagnosztika és a prevenció az elmúlt évtizedekben – különös tekintettel arra, hogy a betegség továbbra is majdnem mindig halálos az emberekben.
