A Vénusz közelében létezik két olyan speciális pont, ahol aszteroidák biztonságban lebeghetnek az évmilliárdok során. Ezeken a helyeken a gravitációs és centrifugális erők tökéletes egyensúlya jön létre, amelyet egy francia matematikus, Lagrange fedezett fel. Ezek a pontok különösen érdekesek, mert az ide kerülő kisbolygók nem mozdulnak el, csak „parkolnak” az űrben.
A Föld és a Nap közötti elhelyezkedés miatt a Vénusz által „rejtegetett” aszteroidák szinte észrevehetetlenek számunkra — a Nap fénye elhomályosítja őket. Aszteroidákat sokkal könnyebb felfedezni, ha az égbolt legsötétebb pontját figyeljük, de erre a Vénusz aszteroidáival kapcsolatban nincs esély. Ez felveti a kérdést, hogy mennyire jelenthetnek valós veszélyt ezek a rejtett égitestek.
Az is szóba kerül, hogy milyen méretűek ezek az aszteroidák, és vajon fenyegethetik-e a Földet. Mivel bolygónk felszínének csak kis része város, egy találat statisztikailag ritka, de városméretűre becsült „city killer” kisbolygók minden bizonnyal léteznek. Ráadásul előfordulhat, hogy egy-egy ilyen aszteroida pályája megváltozik, és földközelbe kerül — akár úgy is, hogy észrevétlenül megjelenik a Nap túloldalán.
Felvetődik az a dilemma is, vajon jobban félünk-e ma, amikor már folyamatosan figyeljük és katalogizáljuk ezeket az égitesteket, mint hajdanán, amikor a fogalom sem létezett. Emellett szóba kerül a NASA költségvetése, illetve az olyan új technológiák, mint a Vera Rubin Obszervatórium, amelyek akár a Nap fényében is észrevehetik az eddig rejtve maradt aszteroidákat.
A narráció egy érdekes gondolattal zárul: vajon száz év múlva milyen, ma még ismeretlen kozmikus fenyegetésre derülhet fény? Ezzel tágabb, kozmikus perspektívából vizsgálja az aktuális csillagászati kérdéseket.
