Adam Savage egy érdekes kérdés kapcsán vizsgálja meg, hogy mennyire nehéz az embereknek valóban véletlenszerű mintákat létrehozni, akár számok, akár művészi folyamatok során. Felidézi, hogy mennyire könnyű tetten érni azokat, akik véletlenszerűnek szánt adatokat hamisítanak, hiszen bizonyos számok a valóságban gyakrabban fordulnak elő, mint mások.
Kitekintést ad a számítógépek általi véletlenszám-generálás nehézségeire is, bemutatva néhány meglepő technológiát – például lava lámpákat alkalmazó rendszereket –, amelyek célja élethűen véletlenszerű eredmények előállítása.
Szóba kerülnek az alkotói folyamatok nehézségei is: festés, „weathering” (öregítés, kopás hatásának megjelenítése), ahol sokak hibája, hogy túl szabályos, túl kiszámított eredményt hoznak létre, holott a természetben a foltok, színek, hibák eloszlása sokkal véletlenszerűbb. Egy valós példa során Richard Taylor beavatkozása segít felismerni, hogy a mesteri alkotásoknál is bátran kell bánni a domináns, véletlenszerű gesztusokkal.
Tágabb értelemben a beszélgetés kitér a szakmai közösségek támogatására is: a megosztott tapasztalatok, „shop talk” jelentősége és a nyílt kommunikáció hozzájárulnak a szakemberek fejlődéséhez, önismeretéhez, valamint segítenek az egyéni nehézségek leküzdésében. A történeteken keresztül felmerül a tudás átadásának, a reflexió és fejlődés fontosságának kérdése is.
