Képzeljük el, hogy egy madár kődarabokkal old meg egy problémát az élelemszerzés érdekében. Ez a jelenet, amely az ókori Ezópusz egyik tanmeséjéből ismert, napjainkban is meglepően pontosnak bizonyult: a kutatók ma már kísérletekben figyelték meg, hogyan oldanak meg varjak és más corvidák hasonló feladatokat, és mi mindenre képesek, ha gondolkodásra van szükség.
Meglepő, hogy ezek a madarak milyen kifinomult stratégiákat alkalmaznak az élelem felkutatásán túl is. Előfordul, hogy szemeteseket fosztogatnak, de emellett az élelmiszerek elrejtésében, megjegyzésében és szükség szerint történő előkeresésében is kimagasló képességeket mutatnak. A kutatások felfedték, hogy emlékeznek arra, mit, hol és mikor rejtettek el, valamint képesek előre tervezni a jövőre vonatkozóan is.
A corvidák társas viselkedése is lenyűgöző: nemcsak egymás között kommunikálnak, hanem például felismerik az emberek arcát, következtetéseket vonnak le veszélyhelyzetekből, sőt „gyászolni” is képesek. Ezek a madarak eszközhasználatban, játékosságban és csoportos együttműködésben is kiemelkednek.
Érdekes módon az eltérő agyfejlődési út ellenére a varjak neuroanatómiai adottságai lehetővé teszik, hogy az emberhez és főemlősökhöz hasonló szintű kognitív képességeket mutassanak. Mindezek újragondolásra késztetik a madarak intelligenciájáról alkotott vélekedéseinket, miközben egy sor izgalmas kérdést vetnek fel a tanulás, az eszközhasználat és a társas viselkedés terén.
