A mindennapi valóság számunkra szilárdnak és állandónak tűnik, mégis, ha mélyebbre nézünk, minden szint újabb és újabb kérdéseket vet fel. Amit szilárd tárgynak érzékelünk, az összetett molekulákból, majd atomokból és végső soron rezgésekből, mezőkből épül fel, ahol a fizika törvényei minden szinten más-más arcukat mutatják.
Az anyag látszólagos szilárdságát felváltja a kvantummechanika furcsasága: az atomok többsége üres tér, a részecskék pedig valójában mezők rezgései, nem maroknyi golyócskák. A még kisebb léptékeken a téridő maga is rejtélyes, a Planck-skála határán éppúgy, mint a kvantumösszefonódás és információelmélet világában, ahol a tér geometriája az összefonódottság mértékétől függhet.
Nagyobb léptékben az élő rendszerek jelennek meg, amelyek információt dolgoznak fel és fenntartanak, létrehozva a biológiai élet csodáját. Ennél is mélyebb szinten jelenik meg a tudatosság kérdése: hogyan válik a fizikai folyamatokból szubjektív élmény, gondolat vagy érzés? Vajon a tudatosság csak bonyolult biológiai eredmény, vagy alapvető jelenség?
A legfelső rétegen az univerzum önmagára ébred az emberi tudaton keresztül. Emellett a kollektív intelligencia, az internet és a mesterséges intelligencia felveti a kérdést: lehetséges-e, hogy egy újfajta, gépi tudatosság is születhet, amely képes akár saját új világokat teremteni, és hogy valójában hanyadik ’emeletén’ állunk a valóság tornyának?
