Molly Burke egyedülálló nézőpontból enged betekintést a vak és fogyatékossággal élő emberek hétköznapjaiba, kihívásaiba és küzdelmeibe. Megismerhetjük, hogyan éli meg mindennapjait egy olyan világban, amely alapvetően nem az ő szükségleteihez igazodik.
Gyermekkori diagnózisától kezdve bemutatja, hogyan formálták önképét a társadalom elvárásai, a jótékonysági szervezetek reménykeltő, de sokszor félrevezető üzenetei, valamint az iskolai és társadalmi előítéletek. Felmerül a kérdés, hogy a fogyatékosság kezelésének megfelelő módja az egyén „meggyógyítása”, vagy inkább a társadalmi környezet megváltoztatása, befogadóbbá tétele lenne a helyes út.
A beszélgetés során szóba kerülnek a személyes traumák, a zaklatás, a mentális egészség, valamint az önelfogadás nehéz folyamata és a fogyatékosság kultúrájának kérdései. Külön érdekesség, amikor Molly saját példáján keresztül érzékelteti, hogy a fogyatékossághoz fűződő társadalmi attitűdök és marketingeszközök hogyan hathatnak károsan már kora gyermekkortól kezdve.
Téma marad, hogy miként lehet kiegyensúlyozni a társadalmi változás és az orvosi fejlesztések szükségességét, illetve, hogy mennyire fontos a fogyatékossággal élők önmagukhoz és identitásukhoz való viszonya – akarják-e egyáltalán, hogy „meggyógyítsák” őket, vagy inkább a társadalom hozzáállásán kellene változtatni?
