Prága egyik leghíresebb utcájának lakbéreit és üzleti helyiségeinek árát a turizmus hajtotta fel extrém szintre. Az utca, amely a Károly-hídhoz vezet, mára szinte teljesen turistaspecifikus vendéglátóhelyekkel és szolgáltatásokkal van telezsúfolva, például olyan édességekkel, amelyek valójában nem is helyi különlegességek.
Felvetődik a kérdés, mi történik, ha a helyi kormányzat lemond a legnagyobb bevételről, és inkább a közösség érdekeit helyezi előtérbe, például kulturális terek vagy fiatalok által szervezett közösségi helyek létrehozásával. Ezek a helyek nemcsak turistákat, hanem helyieket is vonzanak, így valódi keveredése alakulhat ki a város társadalmi rétegeinek.
Az aktuális dilemma: érdemes-e továbbra is a legmagasabb bérleti díjon, kizárólag turistákat kiszolgáló üzleteknek kiadni az értékes helyiségeket, vagy a városvezetés aktívabban beleszólhat abba, hogy a helyiek számára is elérhető és releváns funkciókkal bővüljön a környék? Kérdés az is, hogy a turisták viselkedése miként formálja az utcák képét, és meddig érdemes a keresletet kiszolgálni a helyiek kárára.
