Az elhangzott szöveg nosztalgikus hangvétellel idézi fel a videojátékos múltat, ahol a játékosokat még hosszú percekig tartó betöltési idők, fizikai adathordozók és valódi elmélyülést igénylő kihívások várták.
Részletesen kitér olyan korszakokra, amikor a fantázia és türelem elengedhetetlen volt, az egyszerű grafika és nehézkes konfigurálás pedig a játékélmény része maradt. Felmerül, hogy a játék elindítása már a képzeletben elkezdődött, nem csupán a képernyőn.
Kérdéseket vet fel a mai, gyors, azonnali jutalmakat kereső játékosokat célzó trendekkel, például a free-to-play modellek, loot boxok és az állandó tartalomfrissítés kapcsán. Szembeállítja a múlt elmélyültebb, türelmet és elhivatottságot kívánó játékstílusát a modern, gyorsfogyasztásra épülő megközelítéssel.
Érinti azokat a témákat, hogy miként formálta át a gaming világát az algoritmusok által ösztönzött azonnali visszacsatolás, valamint hogy a várakozásból, frusztrációból, sőt akár a kudarcokból is mennyi élményt merítettek egykor a játékosok. Felmerül a kérdés, hogy mit veszített a hobbi az út során, és vajon hol húzódik a határ a valódi játék és a digitális „fast food” között.
