1485 és 1551 között Angliát legalább öt alkalommal sújtotta egy különös betegség, amelyet izzadásos lázként ismertek, és amely szinte villámcsapásszerűen tört az áldozatokra. A kór tünetei – levertség, fájdalmak, intenzív izzadás és nehézlégzés – rövid idő alatt életveszélyessé váltak, olyannyira, hogy néhány óra alatt halálos is lehetett.
A Tudor-dinasztia felemelkedésének idején kibontakozó járványok hátterét jelentősen befolyásolták az akkori egészségügyi körülmények, a források pedig sokszor töredékesek, részrehajlóak vagy bizonytalanok. Az orvoslás ebben a korszakban még főként tapasztalati, olykor babonás alapokon nyugodott – a fejlett mikrobiológiai ismeretek szinte teljesen hiányoztak.
Az izzadásos láz okának megfejtése ma is kihívás a kutatók számára: egyes feljegyzések és szem- vagy fültanúk vallomásai, valamint a korabeli egyházi anyakönyvek jelentik az alapvető forrásanyagokat, de ezek értelmezése komoly óvatosságot igényel. Számos teória vetődik fel, a vallási és társadalmi magyarázatoktól kezdve egészen a különböző vírusokig. Külön érdekesség, hogy a betegség néha a vagyonos, fiatalabb férfiakat érintette, ami tovább bonyolítja a kutatók dolgát.
A kortársak körében a pánik is mindennapos volt: a feljegyzések szerint VIII. Henrik többször is menekült a járvány elől, sőt, családtagjai is megbetegedtek. A betegség hirtelen eltűnése vagy átalakulása tovább növeli a rejtélyt – talán csak más néven létezett tovább, vagy egyszerűen nyom nélkül múlt el. Egyes mai hipotézisek a hantavírus családot gyanítják a háttérben, ám a bizonyítékok bizonytalanok, a történeti bizonytalanság pedig még izgalmasabbá teszi a kutatást.
