A világ leghosszabb ideje futó tudományos kísérletei extrém időtávokon keresztül vizsgálják a természetet. Brisbane-ben, az Ausztrál Queenslandi Egyetemen például már közel száz éve zajlik a híres pitch drop kísérlet, amelyben egy csepp sűrű kátrány számtalan generáción keresztül hullik le egy tölcsérből. Ez az egyszerű, de rendkívül lassú folyamat alapvető fizikai kérdéseket vet fel arról, hogyan értelmezzük a szilárd és folyékony anyagokat, továbbá milyen türelem és elkötelezettség szükséges a hosszú távú kutatásokhoz.
Hasonlóan lenyűgöző, de már a szabadban zajlik az angliai Broadbalk-kísérlet, melyben 1843 óta figyelik a mezőgazdasági növények, különösen a búza terméshozamának alakulását különféle trágyázások mellett. Az évszázadokon át gyűjtött adatanyag segít rávilágítani arra, hogyan alkalmazkodnak az ökoszisztémák a változó tápanyag- és vegyszerhasználathoz.
A videó feltár olyan példákat is, mint az Oxford Electric Bell, amely közel két évszázada zümmög két száraz elem között, vagy a kaliforniai Centennial Light, a még mindig működő szénszálas izzó, amely a tervezett elavulás témakörét járja körül. Továbbá szó esik a Long Now Foundation 10 000 évre tervezett órájáról és egy most induló, 500 évre szóló mikrobiológiai kísérletről is, mely a baktériumok túlélőképességét kutatja.
Felmerül a kérdés, mit értékelünk igazán a tudományban: a gyors válaszokat vagy a generációkon átívelő tudásszomjat és türelmet. Hogyan tud egy örökségként indított kísérlet hozzájárulni jövőbeli generációk megértéséhez? És vajon milyen további hosszú távú kísérletekre lenne szükség a ma élők szerint?
