Az emberi tudat és a kozmosz kapcsolatának újraértelmezése kerül az eszmecsere középpontjába. Felmerül a kérdés, hogy vajon jelenlegi világképünk – miszerint a fizikai tér óriási, üres, és jelentéktelenné teszi az embert – nem ugyanolyan korlátozott-e, mint egykor a geocentrikus világkép volt. Az elhangzó gondolatok inspiráló párbeszédet indítanak arról, hogy mennyiben lehet az emberi tudat, illetve tudattalan szerepe sokkal jelentősebb a világegyetemben, mint ahogyan azt ma gondoljuk.
A beszélgetés a filozófia, a pszichológia és a művészetek történetéből vett példákkal közelíti meg az egyén belső világának fontosságát. Jung (és a kollektív tudattalan) eszméjén keresztül vizsgálja, milyen módon fonódnak össze az individuum és az emberiség mélyebb lelki folyamatai, sőt, akár az egész élet kollektív tapasztalatai is.
Megjelenik a halál elkerülhetetlenségének témája is, amely új megvilágításba helyezi, hogyan élhetünk teljes és jelentéssel teli életet. A klasszikus görög bölcseletre, Platónra és Szókratész életére is utalnak, kiemelve, hogy a halál ténye nem csupán fenyegetés, hanem létezésünk értelmének egyik kulcsa lehet.
Az aktuális társadalmi problémák boncolgatása során szóba kerül a felelősség, igazságosság és az egyéni psziché szerepe a közösségi cselekvésben. Élesen merül fel annak kérdése, hogy milyen veszélyeket rejt az, ha túlzottan elvont eszmék vagy társadalmi bűnbakképzés mentén cselekszünk, elhanyagolva a személyes önismeret fontosságát.
