Az 1960-as évek közepén a minőségi audioipar alapvető átalakuláson ment keresztül. A korábban mindenhol jelenlévő vákuumcsövek mellett egyre nagyobb teret nyertek a tranzisztorok, amelyeket először sokan szkeptikusan fogadtak. Különösen érdekes kérdés volt, vajon ezek a parányi félvezetők képesek-e felvenni a versenyt a csöves erősítők meleg, zenei hangzásával, illetve tartósságukkal és megbízhatóságukkal.
Az Audio Magazin 1965. januári kiadása mérföldkőnek számított, amikor bemutatta a HH Scott 260 erősítőt. Ez a modell már nem csövekre, hanem szilárdtest-technológiára épült, és a minőség, valamint a megbízhatóság új korszakát ígérte a vásárlóknak. A gyártó külön hangsúlyt fektetett a katonai szintű tesztelésre és az aprólékos komponensválogatásra, hogy eloszlassa a felhasználók kételyeit.
Olyan jól ismert márkák, mint a McIntosh, a Fisher vagy a Heathkit, mind beléptek a tranzisztoros korszakba. Az iparági verseny mellett a fogyasztók igénye is nőtt: kompakt, hűvösebb működésű, hosszabb élettartamú készülékeket akartak, amelyek jobban bírják a mindennapos igénybevételt. Felmerült azonban az a vélemény is, hogy a tranzisztoros erősítők hangja ridegebb, kevésbé muzikális, mint a csöves modelleké, és a „tranzisztor hang” sokáig fogalom maradt az audio közösségben.
A Scott 260 fejlesztésébe olyan mérnököket vontak be, akik a katonai elektronika világából hoztak tapasztalatokat. Ezzel próbálták bizonyítani, hogy a szilárdtest technológia nemcsak érdekes alternatíva, hanem ténylegesen felülmúlja a korábbi megoldásokat tartósságban és praktikumban. A videó többek között azt feszegeti, miként találták meg az egyensúlyt az új technológia iránti bizalom és az audiofilek érzelmi kötődése között, és hogyan alakította át mindez a hi-fi iparágat és felhasználói közösségét.
