Mindenki egyetért abban, hogy a klímaváltozás elleni harcban kulcsszerepet játszik a tiszta energia finanszírozása, mégis évről évre hatalmas pénzügyi szakadékkal szembesülünk. Az előadó, tapasztalt befektető és pénzügyi szakemberként, feltárja, miért nevezhető a jelenlegi klímafinanszírozás tökéletességcentrikusnak, és hogyan gátolja az ágazatokat, országokat vagy cégeket a rugalmas alkalmazkodásban.
Rávilágít, hogy a szigorú ‘zöld vagy szürke’ kategóriákban való gondolkodás visszatartja a befektetéseket például szénnel dolgozó, de változni akaró nehézipari szereplőktől – holott éppen ezek támogatására lenne szükség a fenntartható átmenet érdekében. Izgalmas kérdéseket vet fel: Hogyan lehetne okosabban ösztönözni a finanszírozást, hogy valós, lépésről lépésre történő fejlődést hozzon? Milyen veszélyeket rejt, ha csak a ‘tökéletesen zöldnek’ tűnő megoldásokra jut erőforrás?
A beszéd hangsúlyozza: a pénz önmagában nem elég, a bizalom a valódi valuta ebben az átmenetben. Feszültséget mutat a pénzügyi és aktivista nézőpontok között, és közben arra ösztönöz, mind befektetőként, mind társadalmi szereplőként gondoljuk újra, miben áll a valóban hatékony klímafinanszírozás.
