A texasi katasztrófa körül kialakult helyzetben nagy hangsúlyt kapnak a szövetségi kormány válaszlépései és döntései, különös tekintettel az időjárás-előrejelző szervezetek forrásainak csökkentésére. Kiemelten említik a National Weather Service és a NOAA szerepét, valamint az ezek fejlesztésére szánt új technológiák lehetőségeit.
Kristi Noem belbiztonsági miniszter védi a kormányzat döntéseit, miközben felmerülnek aggályok a frissen elfogadott költségvetési törvény és a kapcsolódó kutatólaborok bezárásának lehetséges, hosszú távú következményeiről. A helyi meteorológusok és tisztségviselők nehézségekkel szembesülnek a riasztások kiadása során, főleg a ritkán lakott területeken, ahol a veszély gyors kialakulása miatt kevés idő jut a felkészülésre.
Felszínre kerülnek a vészhelyzeti menedzsment állami és szövetségi felelősségének határai is: miközben Texas saját eszközeivel kezeli a kialakult helyzetet, egyre gyakoribbá válnak azok az extrém időjárási jelenségek, amelyeket nehéz egyedül, helyben kezelni. A vitában szó esik arról is, hogy a technológiai fejlesztések mellett szükség van szakértőkre, valamint az egyes szintek közötti hatékony együttműködésre.
További aggályokat vet fel, hogy az aktuális szövetségi politika néhány katasztrófa sújtotta államnak kevesebb támogatást juttat, bizonyos esetekben politikai szempontok alapján. Ez a helyzet új kérdéseket vet fel arról, hogy a jövőben miként alakulhat az állami és szövetségi segítségnyújtás, valamint hogyan kezelik az egyre súlyosabb időjárási veszélyeket az Egyesült Államokban.
