Belehelyezkedve a Terminátor szemszögébe, vizsgáljuk meg a filmben látható 6502-es assembly kód valódi hátterét: honnan származik, mit csinál, és milyen véletlenek sodorták ezt a valódi számítógépes nyelvet egy sci-fi legendába.
A film klasszikus gépi nézőpontot ad — vörösen világító HUD, villódzó kódrészletek, szkennerek és szakszerű, de rideg felületek. A nézők évtizedekig természetesnek vették, hogy egy kibernetikus gyilkos vizuális rendszere futurisztikus, ám valójában egy 1970-es évek végén, 1980-as évek elején népszerű, otthoni számítógépekben (például Commodore 64, Apple II) használt mikroprocesszor kódja futott a vásznon.
Felmerül, hogyan kerültek ezek az egyszerű, valós programrészletek – gyakran magazinokból vagy lemezkezelő szoftverekből — egy posztapokaliptikus gép fejébe. A videó e kételyeken keresztül mutatja be, milyen hétköznapi, „földhözragadt” gyakorlati szempont vezetett a legendás jelenet létrejöttéhez. Kiderül, hogy a filmművészet gyakran a való élet technológiájához nyúlt vissza, miközben vadonatúj, emberfeletti mesterséges intelligenciát akart ábrázolni.
Az elbeszélés kitér a 6502 mikroprocesszor történetére is: hogyan formálta át a számítógépek piacát olcsóságával és széles elérhetőségével, milyen „piszkos munkákra” volt hivatott, és hogy miként lett a hollywoodi futurizmus szimbólumává, akaratlanul. Összekapcsolja a fantázia és a valóság közti szakadékot, és felveti, hogy amit hihetetlenül bonyolultnak hiszünk, gyakran sokkal banálisabb működésű, mint gondolnánk.
