Milyen mértékig alkalmazható a kvantummechanika törvénye a téridő és a gravitáció leírására, illetve milyen léptéken válnak ezek a jelenségek igazán kvantumossá? Ezt a kérdést kutatják a modern fizikusok, és a válasz meglehetősen nehéznek tűnik, hiszen hagyományosan vagy óriási berendezések, vagy elképzelhetetlenül érzékeny laboratóriumi elrendezések kellenének hozzá.
Az epizód felvázolja, hogy a klasszikus és a kvantumvilág határterülete, az úgynevezett mezoszkopikus skála, különösen érdekes lehet. Itt a klasszikus és kvantumos hatások egyszerre jelentkezhetnek, és megfelelő kísérletekkel akár megláthatnánk, hogyan jelenik meg a gravitáció kvantumjellege, vagy hol válnak a kvantumhatások klasszikussá.
Bemutatásra kerül a Cavendish-féle kísérlet modern, kis tömegű változata is, melyben apró aranygolyók között mérték a gravitációs erőt, extrém környezeti zajcsökkentéssel és precíz technikákkal. A videó kitér arra, hogy mik lehetnek azok a technológiai és fizikai akadályok, amelyek miatt igen nehéz ezeket a méréseket kiterjeszteni valóban kvantumléptékű rendszerekre.
Foglalkozik a nagyléptékű kvantumhatások keresésével is, például, hogy milyen kísérletekkel lehetne makroszkopikus testek, például tükrök közötti kvantumos összefonódást detektálni. Megemlíti a LIGO gravitációshullám-detektor szerepét, és azt, milyen elemzések szükségesek a kvantumos entanglement felismeréséhez ilyen méretű rendszerekben.
Végül különféle kísérleti javaslatokat és technológiai kihívásokat sorol fel, amelyek remélhetően a közeljövőben választ adnak arra, hogy hol húzódik a kvantum és a klasszikus világ közti határ, sőt, láthatóvá válik-e a gravitáció kvantumos természete.
