A tengeri élet sötét oldalát tárja fel ez a beszélgetés, amelyben a hajózás történetének kevésbé ismert, kegyetlen aspektusai kerülnek előtérbe. Megtudhatjuk, hogy a romantikus kalandokkal ellentétben mennyire brutális volt a 16–19. század között tengerre szállni, ahol a valódi ellenségek gyakran a skorbut, a járványok, az éhínség és a hajótörések voltak, nem pedig a csaták vagy a legendás kalózok.
Részletesen szó esik arról, hogyan pusztított a skorbut, milyen embertelenek voltak a körülmények, és hogyan vált az ivóvíz, a higiénia és az étrend a túlélés kulcskérdésévé. Felmerülnek a hajók borzalmas kompromisszumai: a hadihajók, kereskedőhajók vagy felfedezőhajók sajátosságai, valamint a folyamatos veszteségek, elhúzódó utazások és a zsúfoltság okozta feszültségek.
A beszélgetés foglalkozik a kényszerbesorozások, a fegyelem, és a kapitányok hatalmának kérdésével – néha önkény, néha inspiráló vezetés tartotta egyben a változatos hajós közösségeket. Szóba kerülnek a híres lázadások, a társadalmi hierarchiák, és a különféle etnikai és társadalmi csoportok együttélése is.
Az adás felveti: mennyire voltak valójában olyanok a kalózok, mint ahogyan a hollywoodi filmekben ábrázolják őket, és miért haltak meg többen betegségben vagy katasztrófában, mint a csatákban. Különös hangsúlyt kap az a kérdés, hogyan lehetett egyáltalán túlélni a tengeren az emberi tűrőképesség határait feszegető körülmények között.
