A Tandem Computers történetét tárja fel ez az anyag: hogyan próbáltak megbízható, meghibásodásra tervezett rendszereket létrehozni a technológiai forradalom hajnalán. Az iparág kihívásai, a legendás riválisok, mint az IBM jelenléte, és a gazdasági nehézségek közepette született meg a NonStop — egy olyan számítógép, amelyet nem lehetett leállítani.
Felmerül a kérdés, hogyan formálta át az informatikai háttérfolyamatokat az általános batch-üzemeltetésről a valós idejű tranzakciókra való átállás: mit jelentett mindez a bankoknak, piacoknak és hétköznapi embereknek az ATM-ek elterjedésekor? Részletesen szó esik a hibák forrásairól, a redundancia különböző stratégiáiról (kettőzött rendszerek, processzormodulok), s a koncepcióváltásról: a Tandem építészete már modulokból állt, melyek folyamatosan képesek voltak biztosítani a működést.
A szoftver oldalát is izgalmas elvek határozták meg — gyors hibafelismerés, folyamatos üzenetváltás, elsődleges és tartalék „folyamatpárok” alkalmazása. Hogyan jelentett ez újdonságot? Milyen tapasztalatok árán fejlődött a rendszer, amikor a riválisok (mint például a Stratus) hardveres vagy szoftveres megközelítéssel kínáltak versenyt?
A Tandem hosszú távú sikerét a piaci igények, a bankhálózatok, kártyatársaságok vagy állami intézmények követelményei alakították. Milyen kihívásokat jelentett a nyílt rendszerek (például UNIX vagy Intel hardver) felé történő nyitás, és mekkora stratégiai fordulatot jelentett a szoftverplatformok portolása vagy új termékek, például a Himalaya vagy Integrity S2 bevezetése?
A szervezeti kultúra, a dolgozói részvényprogramok, és az egyedi munkahelyi hangulat szintén érdekes színt hoz a technológiai versengésbe. A végső nagyvállalati játszmák (Compaq, Hewlett-Packard felvásárlás), stratégiai irányváltások, valamint a Tandem örökségének továbbélése napjainkban újabb izgalmas megfontolásokra inspirálnak — az informatikai infrastruktúra megbízhatósága és az innováció összefüggése merül fel legfontosabb témaként.
