Andre és Leslie, egy siket pár, szembesül azzal a dilemmával, hogy preimplantációs genetikai diagnózist (PGD) alkalmazzanak-e annak érdekében, hogy siket gyermeket hozzanak világra. Ők maguk értékesnek tartják a siket kultúrához tartozást, és úgy vélik, siket szülőként jobban tudnák támogatni gyermeküket ugyanebben a közösségben.
A felmerülő kérdés etikai oldalát filozófusok is megvizsgálták, köztük Julian Savulescu, aki szerint a szülőknek etikai kötelességük a lehető legjobb életet biztosítani leendő gyermeküknek — de hogy mit is jelent a ‘legjobb élet’, abban sincs mindenki egy véleményen. A társadalmi előítéletekben gyökeredző felfogások szerint a fogyatékosság automatikusan hátrány, míg egyes gondolkodók, mint Elizabeth Barnes, hangsúlyozzák: a különbözőség nem feltétlenül jelent rosszabbat vagy jobbat.
Ez a nézőpontváltás rámutat arra is, hogy a nehézségeket gyakran inkább a társadalmi hozzáállás okozza, semmint maga az állapot. Ezzel párhuzamosan más filozófusok, például Robert Sparrow, felvetik: lehet, hogy a gyermeknek valóban jobb, ha azonos kulturális háttérrel rendelkező szülők mellett nő fel. Mégis, a genetikai beavatkozás kérdése korántsem egyértelműen ítélhető meg – a videó újabb és újabb szempontokat tár fel, például azt is, hogy milyen hatást gyakorolhat a gyermeki életre a társadalmi előítélet, illetve hogy hol húzható meg az etika határa a szülői választásban.
A szereplő pár dilemmája így nemcsak a genetikai technológiák, hanem a tolerancia, identitás és szülői felelősség sokrétű kérdéseit is felveti. Lehetséges, hogy a legnagyobb ajándék a feltétel nélküli elfogadás — de hogyan hozható döntés egy ilyen kényes helyzetben?
