Az Amerikai Természettudományi Múzeum zegzugos raktáraiban több mint 23 millió ízeltlábú példány rejtőzik, amelyeket a szakértők folyamatosan digitalizálnak. A munkához időnként egyszerű hétköznapi eszközöket használnak, például papír háromszögeket a törékeny szitakötők tárolására, és modern technológiákat, mint a 3D szkennelés vagy optikai karakterfelismerés a pontos információfeldolgozás érdekében.
A beszélgetés fókuszában a szitakötők, a repülő rovarok legkorábbi képviselői állnak: ők voltak az első élőlények, amelyek a repülést meghódították, jóval a madarak, denevérek vagy más repülő állatok előtt. Megdöbbentő, hogy napjainkban szinte ugyanannyi szitakötő- és karcsú acsafaj létezik, mint emlős – közel 6500 faj –, és számos eddig még feltáratlan rejtéllyel rendelkeznek.
A szitakötők szerkezetének és viselkedésének részletes elemzésén keresztül felmerülnek evolúciós, fizikai és ökológiai kérdések. Például, hogyan alkalmazkodtak a szárnyak bonyolult mintázatai a manőverezéshez, milyen szerepet játszik a fejük speciális rögzülése a repülésben és táplálkozásban, vagy miért változott meg méretük az idők során. A színezet pigment- és szerkezeti eredetű változatosságának feltárása is fontos, főként a kommunikáció, tájékozódás és rejtőzködés szempontjából.
Terítékre kerülnek olyan gyakorlati kérdések is, mint a több évtizedes gyűjtemények digitalizálása, vagy az, hogy a modern kutatás mennyire igényli a különféle formátumú és részletességű adatokat. Végül a videó betekintést enged a modern tudományos gyűjteményezés kihívásaiba és az élővilág sokszínűségének dokumentálásába, valamint a még felfedezésre váró titkok világába.
