Dr. Helen Fisher biológiai antropológus betekintést enged a romantikus szerelem, a szex és a kötődés evolúciójába, agyi folyamataiba és társadalmi jelentőségébe. Saját gyermekkorának történeteiből indul ki, amelyek tükrözik, hogyan volt jelen a szexualitás a családja mindennapjaiban, és miként formálta kíváncsiságát az emberi kapcsolatok iránt.
A beszélgetés középpontjában az a kérdés áll, hogy miért alakul ki bennünk a párosodási hajlam, míg az emlősök túlnyomó többsége ezt nem követi. Fisher arról számol be, hogy a szerelmet nem kizárólag érzelemként, hanem ősi túlélési ösztönként vizsgálja, amely az agy pontosan meghatározható területeit aktiválja – ugyanazokat a területeket, amelyek a szenvedély, az elszántság és a motiváció érzéséért felelnek.
A kutató részletezi, hogyan vezettek fMRI vizsgálatok során arra a felismerésre, hogy szerelmesnek lenni hasonlatos egyfajta függőséghez, különösen akkor, ha valakit visszautasítanak. Izgalmas kérdéseket vet fel arról, hogy miként működnek együtt az agy különböző rendszerei – a szexuális vágy, a romantikus kötődés és a mély, hosszú távú ragaszkodás –, illetve hogyan alakulnak ezek modern párkapcsolati szokások és online ismerkedés mellett.
A beszélgetés kitér a nemi különbségek evolúciós hátterére, valamint arra, hogyan alakítják a társadalmi normák, gazdasági helyzetek és személyiségjegyek azt, hogy kit választunk partnerünknek. Felmerül, hogy mennyiben univerzálisak a szerelemmel kapcsolatos vágyak és viselkedések, és milyen szempontok határozzák meg a hosszú távú kapcsolat sikerességét a 21. században.
