A
A
  • Angol
  • Magyar
  • 17 perc

A szerelem agyi mechanizmusai és evolúciós szerepe: Mit mond a tudomány?

Helen Fisher antropológus a romantikus szerelem agyi hátterét, univerzalitását és evolúciós szerepét vizsgálja, miközben izgalmas kérdéseket vet fel a kötődés és a vonzalom működéséről.

A romantikus szerelem tudományos vizsgálata áll a középpontban Helen Fisher antropológus előadásában. A kérdéskör azzal indul, hogy a párkapcsolatok kialakulása vajon evolúciós vagy kulturális eredetű-e, illetve miért éppen az ember és kevés más emlős választja a tartós társulást.

Világkörüli antropológiai és etnográfiai példákon keresztül szó esik arról, hogy a romantikus vonzalom univerzális jelenség, amelyet költemények és dalok, vagy akár hétköznapi használati tárgyak jelentése is tükröz. Felvetődik, hogy az evolúciós múltban a párképzés, hosszabb távú kötődés hogyan vált az ember túlélésének zálogává.

Az előadás részletezi a szexuális vágy, a romantikus szerelem és a kötődés mögötti három eltérő, de egymással összefüggő agyi rendszert. Kiderül, milyen neurológiai folyamatok, különösen a dopamintermeléssel és az agy jutalmazó központjával kapcsolatos aktivitás, magyarázza az intenzív vonzalmat és párkapcsolati ragaszkodást.

Egyedülálló vizsgálati módszereken keresztül, például fMRI-felvételekkel elemzi, hogy a romantikus szerelem agyi szinten mennyire hasonlít a függőségekhez. Külön figyelmet kap a visszautasított szerelem fájdalmas tapasztalata, amelynél éppúgy aktiválódnak a sóvárgással, kötődéssel és fizikai fájdalommal összefüggő agyterületek.

Az előadás fontos kérdéseket vet fel arról, hogyan viszonyuljunk a szerelem evolúciós és idegtudományi alapjaihoz, és hogy a romantikus kötődés vajon valóban addikcióként kezelhető-e. Felmerül annak fontossága, hogy hogyan lehetne segíteni a visszautasított szerelmeseket, és megérteni a romantikus kapcsolatok rendkívüli erejét a társadalomban és az egyén pszichéjében.