Európa politikai térképén az utóbbi években nagy hangsúlyt kapott a jobboldali, illetve szélsőjobboldali pártok felemelkedése, azonban a közelmúltban több országban is fordulatokat láthattunk. Hollandiában a PVV előbb történelmi áttörést ért el, majd kormányra kerülve gyors népszerűségvesztést szenvedett el, részben a bevándorláspolitika vitái miatt, végül a centrista D66 került az élre.
Finnországban a Finn Párt szintén jelentős visszaesést tapasztalt a közvélemény-kutatásokban, annak ellenére, hogy korábban rekordszintű támogatottságot élvezett és kormányra lépett. Az elképzeléseik végrehajtásakor több botránnyal és megszorító intézkedéssel szembesültek, ami gyors népszerűségcsökkenést okozott.
Ausztria esete rámutat egy ismétlődő mintázatra: a Szabadságpárt kormányzati szerepvállalása ismételten botrányokhoz és összeomláshoz vezetett, utána viszont az ellenzékből gyorsan vissza tudott erősödni. Más országokban – például Franciaországban, Németországban vagy az Egyesült Királyságban – a radikális jobboldali pártok most főleg ellenzékből erősítik pozícióikat.
Olaszországban azonban Giorgia Meloni és az Olasz Testvérek pártja stabil kormányzati támogatottság mellett őrzi vezető szerepét, amivel kivételnek számítanak a szakértők által is gyakran említett „boom és bust” ciklussal szemben, amely a szélsőjobboldali pártok többségét jellemzi. Mindez számos kérdést vet fel arról, mennyire tudják ezek a mozgalmak tartósan befolyásolni a politikai rendszert, illetve mik a siker vagy bukás fő tényezői.
A videó a média narratívák sokszínűségét és a politikai elfogultság felismerésének fontosságát is hangsúlyozza, kiemelve olyan eszközöket, amelyek segítségével a nézők saját maguk tájékozódhatnak több forrásból.
