A Szaturnusz impozáns gyűrűi a Naprendszer egyik leglátványosabb jelenségei, amelyeket eddig szinte öröknek gondoltak. A részletes kutatások azonban új kérdésekkel és rejtélyekkel szembesítik a tudósokat: miért ennyire tiszták és fényesek ezek a gyűrűk?
A Cassini űrszonda vizsgálatai alapján kiderült, hogy a gyűrűk főként jégtörmelékből állnak, amelyek között a kozmikus por is jelen van – sokkal nagyobb mennyiségben, mint azt korábban gondolták. Vajon miért nem szennyeződtek el jobban az évmilliók alatt?
A kutatók azt feltételezik, hogy a gyűrűk jóval fiatalabbak lehetnek, mint maga a bolygó, így elképzelhető, hogy a dinoszauruszok korában keletkeztek. Ez a felfedezés újabb kérdéseket vet fel a gyűrűk eredetéről és történetéről, különös tekintettel a Szaturnusz holdjaira és azok szokatlan méretbeli eloszlására.
Néhány elmélet szerint a gyűrűk egy különösen heves holdütközés során keletkezhettek, amely nemcsak a gyűrűket, hanem a bolygó körüli többi holdak láncolatát is kialakította. Számítógépes szimulációkkal modellezik, miként jöhetett létre ez a bonyolult és dinamikus rendszer.
A kutatók azt is vizsgálják, hogy a gyűrűk a jövőben ismét sűrűsödhetnek, akár újabb holdak születéséhez vezetve. Miként változik tovább a Szaturnusz rendszerének szerkezete, és vajon mennyire időszakosak vagy tartósak a körülötte látható gyűrűk?
