Rebecca Anne Heinman, a számítástechnika veterán szakértője – közismertebb nevén Burger Becky – szórakoztató és informatív előadásában az otthoni számítógépek és videojáték-konzolok hangtechnikájának fejlődését tekinti át. A kezdeti időkben a számítógépek alig rendelkeztek hangképzési képességekkel, a programozóknak pedig rengeteg trükköt kellett bevetniük ahhoz, hogy bármiféle érdemi hang megszólaljon az alapvetően néma masinákból.
Sorban idézi fel a korai gépek, például az UNIVAC, az Apple 1 és Apple 2, a Commodore PET vagy éppen a TRS-80 korlátait, kiemelve, hogy mennyire kreatív megoldásokat követeltek a programozóktól – főleg, amikor a hang és a grafika együttes kezeléséről volt szó. A hangsúly továbbvándorol a konzolok világába, az Atari 2600-tól kezdve az Intellivisionön és az Atari 400-on át a Commodore 64 legendás SID chipjéig, amely forradalmasította a számítógépes zenét és külön zenei szubkultúrát teremtett.
Rebecca részletesen beszél az IBM PC-k, a különféle hangkártyák és az Apple Ensoniq technológiájának szerepéről is. Hangsúlyozza, hogyan váltak a hangkártyák a 80-as és 90-es években egyre fejlettebbé, majd miként épült be a CD-ROM és a 16 bites minőség az otthoni számítástechnikába. Kitér arra, hogy az új évezredre a CPU-k annyira felgyorsultak, hogy az önálló hanghardver jelentősége visszaszorult, helyét a szoftveres keverés vette át – és ma már a komplex zenei élmények is szinte kizárólag szoftveresen jönnek létre.
Az előadás többek közt érinti azt is, hogy a konzolok és PC-k hogyan haladtak párhuzamosan vagy néha eltérő ösvényeken, illetve hogyan folyt a technológiai „fegyverkezési verseny” a jobb hangzásért. Felmerülnek olyan kérdések is, mint a konzolok és számítógépek közötti technikai különbségek, a hangszórók fizikai hatásai, vagy éppen az, hogy meddig lehet továbbfejleszteni a digitális hangtechnikát.
