Az elképzelés, hogy a Szahara valaha zöld növényzettel és bő vízforrásokkal teli táj volt, számos meglepő kérdést vet fel. Évezredekkel ezelőtt ez a ma sivatagos vidék élhető, gazdag ökoszisztémát kínált emberek számára is, akiknek pontos eredete sokáig rejtély maradt.
A szakértők már régóta kutatják, honnan származhattak a korabeli lakók, hogyan kapcsolódtak egymáshoz vagy más afrikai és mediterrán népcsoportokhoz. Régészeti leletek – például a tejtermelésre utaló edénytöredékek – már utaltak arra, hogy fejlett, állattartó közösségek éltek itt. Mindezek mellett a Föld pályájában és dőlésében bekövetkezett apró változások gyors és drasztikus klímaváltásokat okoztak, amelyek a sivatag kialakulásához vezettek.
Az emberi maradványok – főként a líbiai Takarkori sziklabarlangban talált két természetes múmia DNS-vizsgálatai – végül új fénybe helyezték a kérdést: milyen genetikai kapcsolat volt a zöld Szahara népei és más, akkoriban létező csoportok között? Miközben a kulturális kapcsolatokat már kimutatták, felmerül a kérdés, vajon a vérvonalak is keveredtek-e, és honnan szerezhették be az itt élő emberek az állatállományukat.
