A svájci grafikai tervezés, más néven a nemzetközi tipográfiai stílus, az 1940-es és 50-es években jelent meg Svájcban. Eredete a modernista mozgalmakhoz, például a Bauhaushoz köthető. Célja az volt, hogy szakítson a korábbi, díszítő, zsúfolt formákkal, és helyette letisztult, átlátható és funkcionális megközelítést alkalmazzon.
A svájci design néhány kiemelkedő jellemzője közé tartozik a precízen felépített rácsrendszer, a letisztult sans-serif betűtípusok – például a Helvetica –, valamint az aszimmetrikus elrendezések. Ezek az elemek együtt dinamikus és mégis kiegyensúlyozott összhatást teremtenek. A tipográfia többet jelent puszta szövegdíszítésnél; maga lesz a vizuális központ.
A képi világban a fotók és illusztrációk csak nagyon visszafogottan, átgondoltan és minimalistán jelennek meg, gyakran fekete-fehér vagy kontrasztos formában. A színek használata is visszafogott: általában fekete, fehér és maximum egy harmadik, élénkebb szín alkotja a palettát, hogy semmi ne vonja el a figyelmet a tartalomról.
Ez a design-irányzat napjainkban is megkerülhetetlen, legyen szó céges arculatról, szerkesztőségi munkákról vagy épp közterületi tájékoztatásról – például repülőtereken, pályaudvarokon, kórházakban. A digitális felületeken is rendkívül hatékony: gyorsabbá teszi a weboldalakat és javítja az olvashatóságot minden platformon. A videó bemutatja azokat a kérdéseket, amelyek miatt a svájci design nem csupán egy trend, hanem időtálló megoldás és egyfajta univerzális vizuális nyelv.
