Ulrich Wild betekintést ad a Static-X keverési technikáiba, különösen arra fókuszálva, hogyan lehet a zenekar karakterét visszaadni modern szoftveres eszközökkel és plug-inekkel. A prezentáció középpontjában a gitársávok hangzásformálása és effektezése áll, amelyhez többféle digitális erősítőt, hangszínszabályzót és egyéni IR-eket is alkalmaz.
Fókuszba kerül, hogy egy keverés során miként lehet megteremteni a sávok közti egyensúlyt, elkerülve a hangzási zsúfoltságot. A gitárokat például úgy szabályozza, hogy azok ne nyomják el a basszust, és megfelelő teret hagyjanak más hangsávoknak. Az EQ-zás, különböző frekvenciák kiemelése vagy visszafogása révén mindenkinek helyet ad a mixben.
Érdekességként a dobokon, high-hat-en és elektronikus loopokon végzett kísérletek is bemutatásra kerülnek: különböző panorámakezelési és dinamikai trükköket alkalmaz, hogy az adott hangszercsoport ne vesszen el, ugyanakkor ne váljon túlzóvá. Mindez rávilágít, hogyan lehet a zenekar energikus, mégis letisztult megszólalását laboratóriumi precizitással visszaadni, miközben a sűrű hangszerelést is átláthatóvá tenni.
Továbbá Ulrich azt is hangsúlyozza, hogy a Static-X élő megszólalásánál mindig fontos szerepet töltött be, hogy a sávon kívüli díszítőelemek csak színesítik a fő hangszeres teljesítményt, nem helyettesítik azt, így a zenekar koncertjein is erőteljes hatású marad a hangzáskép.
