Az államszocialista Kelet-Németországban soha nem látott léptékű megfigyelési és elnyomó rendszert dolgoztak ki, hogy elhallgattassák azokat, akik az emberi jogokról, politikai sokszínűségről vagy egyszerűen csak a szabadságról akartak beszélni. Wolfgang Templene esete jól példázza, mennyire könyörtelenül közelített a Stasi a ‘rendszerellenes’ polgárokhoz: magánéletüket teljesen feltérképezték, pszichésen bomlasztották és szisztematikusan próbálták elszigetelni őket társaiktól.
A titkosszolgálat működése olyan részletekben merült el, mint levelek és telefonhívások lehallgatása, sőt, egyes lakásokban illatminta gyűjtése a célpont követéséhez. Akusztikus lehallgatóberendezések, elrejtett kamerák és egyedi vegyi nyomjelzők mind a félelem és a bizalmatlanság légkörét teremtették meg. Sajátos módszereik között szerepelt akár a bútorok átrendezése is, hogy zavart keltsenek az áldozat elméjében.
A videó azt is feszegeti, hogyan vettek rá egyszerű állampolgárokat, hogy kémkedjenek ismerőseik és rokonaik után, és hogyan vált így a társadalom szinte minden tagja potenciális informátorrá. Az egész rendszer célja nem az volt, hogy hőssé vagy mártírrá tegyék az ellenállókat, hanem hogy teljesen megtörjék őket anélkül, hogy kívülről bármi is nyoma lenne ennek a folyamatnak.
Mindezek a módszerek felvetik a kérdést: mik a határai egy állam ellenőrzési jogának, hogyan képes egy szervezet ilyen mértékben behatolni az emberek magánéletébe, és miféle hosszú távú károkat okozhat mindez egy társadalomban?
