Az 1980-as évek elején Spanyolországban egy fiatal mérnök és egy építészhallgató különleges videojáték ötletével találkozott. Az ihletet egy középkori kolostor rejtélyei és Umberto Eco híres regénye adta, de szigorú jogi akadályok miatt a történet és a szereplők nevét meg kellett változtatniuk.
A fejlesztési folyamat technikai bravúrokat követelt: alig néhány száz kilobájton fértek el a karakterek, a grafika, sőt, még a korszakban forradalmi mesterséges intelligencia is. A gyártás során a pályák és a karakterek valódi kézi munkával, papíron készültek, majd pixelről pixelre lettek beprogramozva a számítógépbe.
Külön érdekesség, hogy a szerzetesek nem előre beállított útvonalakat követtek, hanem saját napi rutinjaik és véletlenszerű döntéseik voltak, ami szinte megjósolhatatlanná tette a játékot – még az alkotóknak is meglepetéseket okozva. A játék szabályai és belső órarendje szokatlan kihívásokat állított a játékosok elé, amit csak tovább nehezített a szigorú ‘engedelmességi’ rendszer.
Bár a játék induláskor megbukott eladásokban, későbbiekben legendává vált; könyvek, riportok, sőt hivatalos emlékbélyegek is készültek róla. A fejlesztők sorsának és az utólagos elismertség kérdésének felvezetése mellett szó esik arról is, hogyan készültek a különböző gépekre szánt, eltérő grafikájú verziók, illetve a 2010-es években megjelent modern felújítások, amelyek új életet adtak az eredetinektől eltérő, de az eredeti szellemiséget hűen őrző játéknak.
