Ebben a videóban egy sötét tónusú, klasszikus point-and-click kalandjáték, az „I Have No Mouth, and I Must Scream” kerül részletes bemutatásra. A beszélő személyes hangvételben mesél Harlan Ellison sokkoló, elgondolkodtató történetéről, amelyben öt ember marad életben egy posztapokaliptikus világban, hogy egy gonosz mesterséges intelligencia végtelenül kínozza őket.
Ellison, akit haragos zseniként festenek le, nem csupán a játék alapjául szolgáló novellát írta, de részt vett a játék történetének kibővítésében, és az AI, AM hangját is ő adja. A videó érdekességeket oszt meg Ellison munkásságáról, művei sötétségéről, és arról, hogyan jelentek meg a rendkívül extrém és embertelen képsorok a játékban.
A játékos minden karakter saját, egyedülálló borzalmakat átélő történetvonalán keresztül fedezheti fel az emberi lélek határait, a bűn, megbánás és erkölcsi dilemmák kérdéseit. A karakterek – mint Benny, Gorrister, Nimdok, Ted és Ellen – szimbolikus és fizikai kínzások sorozatán mennek keresztül, miközben a játékfolyamat hírhedt a sötét, rövid befejezésekről és morális döntések sokaságáról.
A videó a játék intellektuális és pszichológiai rétegeit is feltárja, az elbeszélő saját érzelmi reakcióit is beemelve, amikor a történet különösen kegyetlen vagy kényelmetlen témákhoz, például háborús bűnökhöz vagy bántalmazáshoz ér.
Felmerülnek olyan érdekes kérdések, mint: hol húzódnak az interaktív történetmesélés határai? Lehet-e videojátékban hitelesen ábrázolni a valódi borzalmakat anélkül, hogy olcsó hatásvadászat lenne? Meddig mehet el egy szerző vagy fejlesztő a művészi önkifejezésben? Végül a játék azt a kérdést is felveti, hogy a lelki megtisztulás vagy a megbocsátás elérhető-e olyan szereplők számára, akik súlyos bűnöket követtek el vagy saját démonaikkal viaskodnak.
