Az univerzum működésének egyik legnagyobb rejtélye a sötét anyag és a sötét energia szerepe, amelyek láthatatlanul formálják a világmindenséget. A történet a nagy bummal indul, ahol elképzelhetetlenül forró körülmények között születhettek meg a sötét anyag részecskéi – különleges szubatomi egységek, melyek már akkor is léteztek, amikor a normál anyag még meg sem jelent.
Különös, hogy ezek a sötét anyag részecskék nem lépnek kölcsönhatásba a fénnyel, ezért közvetlenül érzékelni sem tudjuk őket, mégis érzékelhető hatást gyakorolnak az anyagok eloszlására és galaxisok mozgására az univerzumban. A tudósok szerint ezek a részecskék – például az úgynevezett WIMP-ek – jelentősen befolyásolják az univerzum szerkezetét, sőt, talán az első csillagok és a szupermasszív fekete lyukak születésében is kulcsszerepet játszottak.
A kvantumfizika szeszélyes törvényei, például a Heisenberg-féle bizonytalansági elv, szintén lehetővé tették, hogy az univerzum szövete apró, sűrű pontokba csomósodjon, amelyek később csillagokká, bolygókká, majd galaxisokká fejlődtek. Az így létrejövő úgynevezett kozmikus háló máig befolyásolja, hol keletkeznek új csillagrendszerek.
Az asztrofizikusok azonban máig nem tudják pontosan, miből áll a sötét anyag, és a lehetséges jelöltek – WIMP-ek, axionok, vagy akár ősi, az univerzum hajnalán kialakult fekete lyukak – mind csupán elméletek. Sőt, a sötét energia rejtélye legalább ennyire zavarba ejtő: ez a láthatatlan erő egyre gyorsabb tágulásra készteti a világegyetemet, amely végül elvezethet annak teljes kihűléséhez vagy akár egy újabb ősrobbanáshoz is.
Az újabb megfigyelések, szuperszámítógépes szimulációk és mesterséges intelligenciával végzett kutatások mind egy hatalmas, láthatatlan struktúrára utalnak, amely alapvetően meghatározza a galaxisok eloszlását és a csillagok sorsát is. Miközben keressük a választ arra, hogy mi is pontosan a sötét anyag és a sötét energia, újabb és újabb, még különösebb elméletek születnek, és egyre több kérdés merül fel a világmindenség valódi természetéről.
