A Sony az évek során számos különleges, néha egészen furcsa laptopot dobott piacra, de az NV200 első pillantásra meglehetősen hagyományos gépnek tűnik. Alaposabb szemügyre vétellel azonban feltűnik egy igazi különlegesség, amely megkülönbözteti a korszak többi hordozható számítógépétől.
A 2000-es évek elején terjedtek el a „desktop replacement” laptopok – ezek a gépek inkább teljesítményre és nagy kijelzőkre, nem pedig a hordozhatóságra helyezték a hangsúlyt. Az NV200 is ilyen irányban készült, hiszen nagy, kiváló felbontású kijelzővel és akkoriban erős ATI Mobility Radeon 7500 grafikus kártyával rendelkezett. Hardveres szempontból így igazi erőműnek számított a maga korában.
Az érdekes részletek között szerepel a gép egyedi, moduláris meghajtórekesze. Ide többféle cserélhető egységet is beilleszthetett a felhasználó – számbillentyűzetet, mélynyomó modult, vagy éppen a Sony híres minidisc meghajtóját (PCGA-MDN1). De vajon miért érdemes laptopban használni a minidisc-et, amikor már voltak innovatívabb, kényelmesebb hordozható zenelejátszók is?
Az NV200 különlegességét tovább fokozta a SonicStage nevű szoftver, amely a zenekezelést és a minidisc-re való másolást intézte, noha sokan nem kedvelték a felhasználói felülete és a szigorú digitális jogkezelés miatt. A videó ennek a szoftvernek a működését, lehetőségeit és korlátait is bemutatja, illetve érdekes kérdéseket vet fel a korszak hardver- és szoftverválasztásairól.
