A Sony legutóbbi bejelentése alapjaiban rengette meg a fizikai játék- és filmmédia jövőjét, különös tekintettel a PlayStation platformokra. Az új tervek szerint 2028 után már nem gyártanak fizikai lemezes videojátékokat; minden digitális lesz – ez komoly kérdéseket vet fel a valódi tulajdonjog, hozzáférés és gyűjtés szempontjából.
Számos példát hallunk arra, amikor a digitális ökoszisztéma bizonytalansága hátrányosan érintette a felhasználókat: magánemberek fizettek filmekért, melyeket később töröltek a könyvtárukból, vagy korábbi játékokhoz vált lehetetlenné a hozzáférés, ha megszűnt a szolgáltatás. Emellett az is szóba kerül, milyen fontos a fizikai médiumok hang- és képminősége, illetve érzékeinkre gyakorolt élménye.
Felmerül, hogy a videojáték-ipar eddig is apró lépésekben vezette rá a fogyasztókat a digitális modellre, miközben a felhasználók elveszítik a kontrollt a megvásárolt tartalmaik felett. Kérdés, mi történik a jövőben: archiválás, újrajátszhatóság, visszaemlékezés? Vajon a digitális korszakban lehetséges-e a klasszikus művek megőrzése, vagy minden pillanatnyi üzleti döntésen múlik majd?
