Dél-Németország mészkőfejtőiben rejtélyes múltra bukkantak: közel 250 éve kerülnek elő innen pteroszauruszok maradványai, noha ezek a repülő őshüllők rendkívül ritkán fosszilizálódnak törékeny csontozatuk miatt.
Solnhofen térségében több mint 500 pteroszaurusz kövületet találtak, amelyek részletesen megőrizték szárnyuk szerkezetét és testük szőrzetét is. A terület geológiai különlegessége – az úgynevezett Lagerstätte – lehetővé tette ezt a kivételes konzerválódást, de felvetődik a kérdés: vajon a leletek hűen tükrözik-e a valaha ott élő élővilágot?
Más hasonló őslénytani lelőhelyekhez hasonlóan Solnhofen leletei is torzult képet adhatnak a múlt állatvilágáról. Például a La Brea kátránygödrei is erősen ragadozókra torzítanak, mivel ezek könnyen estek csapdába. Solnhofen esetében azonban a fosszíliák összetétele – sok kicsi, fiatal példány, kevés nagyobb – felborítja az elvárásokat, és arra utal, hogy itt sem biztosan látható az eredeti ökoszisztéma.
Friss kutatások szerint az itt talált kis pteroszauruszokat valójában végzetes viharok ragadták magukkal, melyek során a szél összesodorta a különböző fajokat és korosztályokat, végül az iszap gyorsan betemette őket. Ezt bizonyítják olyan fiatal példányokon (például Lucky és Lucky II) felfedezett sérülések, amelyeket a viharban elszenvedett, repülés közbeni balszerencse okozhatott.
A videó arra is rámutat, hogy az úgynevezett Lagerstätte-effektus mennyire torzíthatja a paleontológiai eredményeket, és hogy milyen óvatosan kell bánni az ilyen kivételes, ám torzító kövület-lelőhelyek értelmezésével.
