A film betekintést nyújt a sebészet történetébe, bemutatva, hogyan alakultak a sebesülések kezelése a középkortól a modern időkig. Kezdetben a középkori csatamezők brutális sérüléseit idézi fel, ahol a túlélési esély sokszor attól függött, mennyire jó körülmények között élt valaki, és hozzáfért-e tapasztalt sebészhez vagy csupán tanoncokhoz, önjelölt orvosokhoz.
Az epizód központjában olyan ikonikus történetek kapnak helyet, mint amikor John Bradmore sebész megmenti a leendő V. Henrik angol királyt egy halálos nyílsebtől, saját maga által tervezett eszközök segítségével. Részletesen bemutatják, hogyan végezték a nyílhegyek eltávolítását, valamint az amputációt – amelyhez gyakran kreatív, néha ijesztő eszközöket alkalmaztak. Felmerülnek olyan kérdések is, hogy mennyire számítottak a társadalmi különbségek a túlélési esélyekben, illetve hogy a sebészek gyakran reputációjukat is kockára tették egy-egy műtét során.
A film kitér a sebészet fejlődésére a tűzfegyverek megjelenésével, amikor új típusú sebek és kezelési eljárások jelentek meg. Bemutatják Ambroise Paré úttörő munkásságát, például a hideg olajos kezelések felfedezését, de szó esik a trepanálásról és a koponyaműtétek fejlődéséről is. Megfigyelhető, hogy bár a technológia látványosan fejlődött, a betegségekről és fertőzésekről alkotott általános kép csak lassan változott.
A viktoriánus sebészeti gyakorlatokat, a gyógynövények használatát, a korai gyógyszeripart és mérgek kezelését is részletesen ismerteti a film, miközben végigvezet a szegénység, higiénia és túlzsúfoltság összefüggésein. Végezetül a világháborúk orvoslási protokolljai és az arcrekonstrukció első sikerei is helyet kapnak, szembesítve a nézőket a modern sebészet kezdeteivel, az ipari szintű szervezéssel, valamint azzal, hogy miként vált elérhetővé az életmentő ellátás egyre szélesebb körben.
